Sík Sándor MEGYERI HITVALLÁS Őrt áll a Hold a Nagykevély felett. Ezer sátorban nyolcezer fiú Munkás nap után izmos álmot alszik. Kismagyarország nagyot álmodik. A völgyben itt-ott pislogó tüzek Föl-fölvetik még fáradt szemüket, És hunyorgatnak: Mire jó? Állok a dombon s birkózom magammal: Szorongatom a „Mire jó?”-kígyó, Az ezeréves őskígyó nyakát. És a kígyó sziszeg, sziszeg: Mit állsz itt, Te
Meztelen utcán csikorog a szél: Nagyheti szél: Feszítsd meg-et sziszeg. Az ibolyákat a hegyoldalon Elföldeli az áprilisi hó. Amerre nézek, hallok és lehellek Sziszeg felém és csikorog felém A halhatatlan kérdőjel: A Kígyó. No te bolond poéta! – hát megint?- Nem is megint: még mindig itt vagyunk? Nem is, hogy én, – hisz én itthon vagyok! – De, hogy még